NYÁRI HITTANOS TÁBOR  BESZÁMOLÓ

TARJÁN, 2010. JÚLIUS 26-30.

Bár a tanítás, a hittanórák júniusban befejeződtek, mi a nyár folyamán is sok-sok találkozási lehetőséget ajánlottunk fel hittanosainknak.

Egyik ilyen, a heti alkalommal megrendezésre kerülő hittanos klub, míg a másik nagyszabású programunk a nyári hittanos tábor.

Sok-sok gondolkodás, beszélgetés után a közeli Tarján falu Német Nemzetiségi Táborát választottuk az idei tábor helyszínéül, mint később kiderült, nagyon alkalmas választás volt.

A csoportvezetők meghívása az idén kiválasztás alapján történt. Vagyis azoknak adtunk bizalmat, akik rendszeres szentmisére járásukkal, valamelyik ifjúsági hittancsoportba való tartozásukkal már a tanév során is kapcsolatban álltak egyházközségeinkkel.

A velük való rendszeres előkészítés során egyre inkább kitisztult a tábor gondolata, vezérfonala, programjai és az ezzel kapcsolatos teendők.

Nagy-nagy köszönet illeti fiataljainkat, akik idejüket, energiájukat áldozták a nyári szünet alatt, hogy az egyes gyerekcsoportok vezetését ellássák. Egy kicsi koordinációs és előkészítő munka után, szinte a tábor minden programját átlátták, vezették, abban helyt álltak.

A tábor témájául a következő szentírásai idézetet választottuk: A TE ARCODAT KERESEM, URAM! (26. ZSOLTÁR)

Célunk az volt, hogy, hogy hittanosaink hiteles képet kapjanak a Mennyei Atyáról. És mivel Jézus volt az, aki a legközvetlenebbi kapcsolatban állt Atyjával, ezért az Ő tanítását, az Ő példabeszédeit állítottuk középpontba Isten megismerésére.

A tábor folyamán az egyes napok vezérfonala 5 példabeszéd volt, minden nap megismerve a Mennyei Atya arcát, tulajdonságát.

Bár anyagiakról csúnya dolog beszélni egy ilyen jól sikerült tábor után, mégis szeretném megemlíteni, hiszen támogatóinknak ezúton tudunk köszönetet mondani.

Szerettük volna a tábor költségét a mai árak viszonylatában a lehető legminimálisabbra csökkenteni, így a gyerekekre, ill. szüleikre csak az 5 nap szállás és étkezés díja hárult. De emellett sok olyan programunk volt, amivel testi- lelki- szellemi- kulturális- erkölcsi- esztétikai értékekkel gazdagodhattak, pl. Tatai utazás, ill. a város kulturális megismerése, Levente Péter és Döbrentey Ildikó műsora, Gereben néptánc együttes, kézműves ajándékok készítése, sporteszközök beszerzése, amelyek elég tetemes összeggel terhelték volna a szülők által befizetett összeget.

Ám már tavasszal, a folyamatos pályázatfigyelés, pályázatírás lehetővé tette, hogy kisebb összeggel gyarapítsuk bevételünket. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani az Esztergom- Budapesti Főegyházmegye Hitoktatási Felügyelőségének; a Komárom – Esztergom Megyei Önkormányzatnak; azoknak a kedves híveknek, akik a templomi gyűjtés során fontosnak érezték a táborozás ügyének támogatását és adakoztak e célra; s végül azoknak a szülőknek, akik a tábordíj összegén felül támogatták táborunkat.

Végezetül álljon itt a hittanosok beszámolója az egyes napokról, hogy mindenki számára betekinthetővé váljanak hittanos táborunk napjai!

BL

 

Hétfő

Mindnyájunkat ismerő Atya

Az elveszett bárány (Lk 15,1-7)

Hétfő délután nagy izgalommal elindultunk Tarjánba. Mindenkinek sikerült helyet találnia a kocsikban. Útközben a szülök mindenfajta óvintézkedéssel láttak el bennünket.

Mikor megérkeztünk, megláttunk egy csomó ismerős arcot, de voltak azért ismeretlen emberek is. Ezután megtörtént a regisztrácó. Megtudtuk ki milyen színű csoportban lesz, és kik lesznek a vezetőink.

Ők elvittek minket a szállásunkhoz. Voltak, akik különálló kis házban kaptak szállást, mások egy nagy házba kerültek. Mi egy szép kis 3 x 3 szobás házat kaptunk és el is foglaltuk a házat. A bajóti felsős lányokkal kibéreltük a felső szintet.

Ezután szépen kicsomagoltunk, felfedeztük milyen szép táj vesz körül minket. Nekünk nem nagyon kellett bemutatkozni egymásnak, mivel már régi táborozók vagyunk és mindenki ismeri egymást, csak a két csoportvezetőnkkel ismerkedtünk: Anikóval és Miklóssal.

Ezután megtudtuk mi lesz a feladatunk. Mi, a narancssárga csoport, kivételes csoport volt. Bár a tábor résztvevői voltunk, de mivel sok-sok táborozást tudhattunk magunk mögött, egy különleges feladattal bíztak meg minket. Sok feladatban, programban segítő szerepet töltöttünk be és az egész héten mindennap, készülnünk kellett egy –egy példabeszéd előadásával. El is kezdtük aznapit: az Elveszett bárány címűt.

Próbálgattunk, amikor meghallottuk a sípszót. A sípszó azt jelentette, hogy kezdődik a következő program.

A tábornyitó kezdődőt, ahol megtudtuk a táborunk mottóját ’’ A te arcodat keresem Uram.’’. A vezetők elénekelték és megtanították nekünk a tábor himnuszt és előadtak egy jelenetet, ami szép nyitása volt a tábornak. Megismerhettük az új káplán atyát, Józsi atyát, aki velünk volt egész héten. Ez után a csoportok összeültek, hogy estére nyugodtan készülhessenek.

Minden csoport készített egy címert és egy csatakiáltást, amivel bemutatkoztunk egymásnak. Erre este került sor, ahol jól sikerült csatakiáltásokat, bemutatkozásokat hallhattunk a különféle csapatoktól, akiket színek alapján neveztek el (világoskék, sötétkék, zöld, citromsárga, rózsaszín, lila, narancssárga, piros). Ezek a szivárvány színei. Igaz hogy a rózsaszín az nem, de nem volt több szín és ezért megkapták a legkisebbek ezt. Mi a narancssárga színt kaptuk.

Ezen este előadtuk az Elveszett bárány című példabeszédet, majd megbeszéltük a tanulságot belőle. És ekkor kaptuk a feladatot, hogy egy csomó elveszett bárányka hever a réten az udvarban, és ezeket össze kellet gyűjtenünk. Meg is találtuk az összes bárányt, minden csoportnak sikerült szereznie.

Észre sem vettük hogy milyen sötét lett. Mondtunk egy szép esti imát, hálát adva a nyitó napért.

Ez után mindenki elment a házába lefürödtünk, és vártuk Miklóst, hogy jöjjön és mondjon egy szép mesét. Meghallgattuk, utána még beszélgetünk csendesen és lassan mindenki elaludt.

Orsós Erika

Kedd

Ünnepre hívó Atya

Ünnepi lakoma (Mt 22, 1-14)


A keddi napon, a szokásos ébresztő, reggeli torna és reggeli ima után, a délelőtt Tarjánba kirándultunk.

A narancssárga csapat kocsival indult, mivel nekünk még fel kellett készülnünk az aznapi példabeszéd előadására, a többiek pedig gyalog indultak neki a veszélyes útszakasznak. Mivel sokat esett az eső az előző napokban, az erdei ösvény járhatatlanná vált, így a főútvonalon kellett megközelíteni Tarjánt.

Amikor minden csapat megérkezett misére mentünk, melyet Szabó Zoltán, a helyi plébános atya tartott, aki sokáig Nyergesújfalun volt káplán.

Mise után megebédeltünk, és egy játékos feladatban vettünk részt. Kaptunk egy lapot, hogy Tarján melyik részére kell elmennünk. Amikor odaértünk, voltak kérdések és feladatok, amiket a papírra kellet írni. Így játékosan megismertük a helyet, ahol néhány napot töltöttünk.

Mikor ezzel végeztünk, autóval visszavittek minket a táborhelyre. Ott volt egy kis szabadidőnk.

Utána pedig jött a számháború, de nem a szokásos módon. Ugyanúgy volt 2 csapat, de most nem (csak) az volt a lényeg, hogy egyszerűen ki kellett lőni egymást, hanem voltak kalózok is, akik lőhettek minket. De náluk lehetett „pénzt” szerezni. Amelyik csapatnak előbb meg volt a meghatározott számú tallérja, az kiszabadíthatta a királynőt. Sajnos a másik csapat nyert, de ettől függetlenül még jó játék volt. Amikor befejeztük jött a vacsi.

Ezután volt egy kis pihi és végül a tábortűz. Amíg a tűz begyulladt addig Eszter, Kristóf és Simon vezetésével játszottunk. Mikor a tűz már szépen égett odaültünk köré és „énekeltünk”.

Az esti ima után csapatonként csendben, énekelve felmentünk aludni.

Muzslai Zsuzsanna

Szerda

Irgalmas Atya

Irgalmas szamaritánus (Lk 10, 25-37)

A szerda reggeli készület után, a délelőtt kézműves foglalkozással kezdődött. Sokféle helyszín közül választhattunk: bőrből kis táskát készíteni, táskát festeni, gyöngyöt fűzni, teás tasakból virágot készíteni, terményképet összeállítani, tutajt gyártani, festeni és rajzolni... lehetett. Azután következett az ebéd.

Ebéd után volt egy kis pihi, majd elkezdődött a lovagi torna, amit Zsani és Balázs vezetett. A lovagi tornán összeállt a lovagi udvar. Minden csapatban mindenkinek más-más feladata volt, annak megfelelően, hogy kukta, inas, udvaribolond, kincstárnok, fegyverhordozó ….volt. Amikor ennek vége volt következett a vacsi. Miután megtöltöttük pocakunkat megérkeztek a néptáncosok, a Gereben népi együttes, akik először bemutatót tartottak a hangszerekről, majd tánctudásukat is megmutatták. Utána mi is csatlakoztunk hozzájuk a táncban. Legalább 9-10 óráig roptuk a táncot. A nap végi esti imában Regina nővér se gítségével végigmentünk az Irgalmasság Útján, ahol "beteg, segítségre szoruló embereket" találtunk. Beleéltük magunkat a helyzetükbe és abba, hogyan tudnánk irgalmasságot gyakorolni velük. Miután végigértünk, csendben elmentünk aludni.

Muzslai Emese

Csütörtök

Megbocsájtó Atya

Tékozló fiú (Lk 15, 11-32)

Korán reggel keltünk, mert hosszú nap állt előttünk. Reggeli imát Zsuzsa néni, a tornát pedig 5 „kalóz” vezette.

Megreggeliztünk majd összepakoltunk a kirándulásra. Egy nagyobb és egy kicsi busszal vittek minket Tatára. Tatán 2 csoportra osztottak bennünket. Az egyik csoport a Tatai Várba múzeumpedagógiai foglalkozásra ment, míg a másik csoport hajókázni indult az Öreg tóra. Majd ez ugyanígy fordítva is lezajlott.

Ezután megebédeltünk. 2 db vajas szalámis zsemle és egy csokoládé volt az ebédünk.

Délután, akadályversenyre indultunk a Cseke tó körül. A héten megismert példabeszédek voltak az egyes állomások témái, melyről elméleti és játékos, gyakorlati formában kellett számot adniuk a csoportoknak. Mikor már az utolsó csapat is beért a célba, elmentünk és fagyiztunk egyet. Mindenkinek nagyon jól esett egy finom fagyi egy ilyen fáradságos nap után.

Beültünk a buszokba és visszavittek minket a szállásra. Mindenkinek volt egy pár órája arra, hogy felkészüljön a Ki - mit – tud - ra.

Vidáman töltöttük el az utolsó esténket. Az esti imádság után olyan 9-10 óra körül mindenki megfürdött és nyugovóra tért.

Wierl Enikő

Péntek

Ajándékozó Atya

Példabeszéd a talentumokról (Mt 25, 14-30)

Táborunk utolsó napjához érkeztünk. Kicsit szomorkodtunk emiatt. A reggeli ébresztőben magnóról "ablaktörés" hangot játszottak le felerősítve. Ez tetszett nekünk a legjobban az ébresztések közül, habár megijedtünk egy kicsit.

A reggeli tornát ma Marika és Gabi vezette, amiről ha minden igaz mi NARANCSSÁRGÁK nem késtünk...

Utána reggeliztünk, reggeli után pedig a vendégünk volt Levente Péter és Döbrentey Ildikó művészházaspár. Ők meséltek nekünk, játszottak velünk...

Ebéd után a záró szentmisében hálát adtunk a táborért, amit Józsi atya, az új káplán atya tartott, aki végig velünk volt a táborban.

Ezt követően következett a várva várt pillanat a táborzárás. Mármint nem a táborzárást vártuk, hanem hogy ki legyen hirdetve, hogy melyik csapat hányadik helyen végzett...

Hamarosan aztán megérkeztek a szülők és hazahoztak minket.

Jól éreztük magunkat!!!

Köszönjük a Tábort!!!!

Rapati Andrea


TÁBORÉRTÉKELÉS

A csoportvezetőknek is kell egy kis kikapcsolódás…

Ha a csoportvezető is elfárad…

 

Igen, ahogyan azt a címben is olvashatjuk, kell nekik is egy kis pihenés, szórakozás. A nyári szünetben megrendezett tarjáni hittanos táborról van szó. A 70 gyerek után, illetve a tábor vége után szeptemberben a plébánia a csoportvezetőket meghívta egy ünnepélyes táborzárásra. Köszönetként elmentünk Tarjánba a „Pince a Vén Préshez” nevezetű fogadóba.

A megérkezés után mindenkit egy kis „frissítővel” vártak, majd behozták az ételeket. Rengeteg finom étek volt, nagyon ízletes volt mindegyik.

Miután mindenki evett, ivott s jól laktunk, következett a tábor értékelése. Regina nővér, illetve Józsi atya összeállított egy a táborról szóló képes bemutatófilmet, visszaemlékezést, hogy mindenkinek teljes egészében összeálljon a kép, hogy milyen programok voltak a táborban. Ezután mindenki elmondta, ki-ki a maga stílusában a tábor negatív, illetve pozitív dolgait, hogy a következő évi nyárra táborban ezeket az ötleteket, javaslatokat bele tudjuk építeni a programokba.

Katona Gábor

Share/Save/Bookmark